| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
rügyek éji pattogását figyelem... / Lesem a füstöt... / S mire az éji képek sorra elvonultak s itt a hajnal, / A lovak édes csengetyűi nékem csengenek. / Úgy mondják, odalenn a Nagy Rabszolga Tónál |
| [Füst Milán - Hajnal előtt] |
Hajnal előtt / / A nyírfák kérgében a csend... / S a hű csillag figyel... / Nem halljátok e hát / A kis |
| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
válik az ajka komollyá / S komoly sóhajjal alszik el s a bús halál maszkját felölté! / Ó jöszte édes hajnal, magasság édes tükre! / S te roppant csöndes angyal, ki most a sírokat őrzöd / És reggel a rétet s |
| [Füst Milán - Kutyák] |
láthatáron lassan áthaladsz... / A láncokat megoldod. S kutyáid szerte vadásznak. / S így kezdődik a hajnal. /* / S majd lobot vet a tornyokon / S a dicsőség nyugalma, mint az áradás fog elömölni ég és föld |
| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
mámoros, / éji világ... / S a hold is karikába gyürűzve, őrjöngve forog, / Mert érzi, hogy közeleg a hajnal. / S mi sötétbe' tenyészik, most pendűlve feléled / S ez egyszer még elmélyül az éj is. Sok holdi |