hajnalidőbe
[Füst Milán - Őszi sötétség]
az idő s könnyei szakállára peregnek. / Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg, / S csak ködös
hajnalidőbe
' derül, mikor rohanó, / Tengerzöld felhők úsznak az égen. Holtan / Fekszik a lélek ilyenkor s
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.