| [Füst Milán - Örökélet] |
lemégy a síri földbe / S még alább, a sír alá is / Mindhiába szállanál: / Számodra nincs örök halál. |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
csapjon fel magasra s lobbanva égjen el s hirdesse kínjaid / Mi Urunk előtt, ki bús felhők mögül halál képében ránk leselkedik / És nézi szörnyü szenvedéseink egykedvűn s réveteg mosollyal. / / II |
| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
Ó boldog az, ki nyomorára gondol s válik az ajka komollyá / S komoly sóhajjal alszik el s a bús halál maszkját felölté! / Ó jöszte édes hajnal, magasság édes tükre! / S te roppant csöndes angyal, ki |
| [Füst Milán - Ballada az elrabolt leányról] |
emberek perlekedtek... / Egy részeges ajtóm elé vizelt, / S azt hajtogatta, hogy ő nagybeteg. / A halál meg akart keríteni egy kis lovat / S űzőbe vette... Mit mesélhetek? / Én mindezt láttam, mélabús |
| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
őket talán feledem? e sötét művészeket / s a sok kapualjat? / Ahonnan így úgy, akár a fürge halál, oly gyorsan s kecsesen / Surrantak elő s pörögtek el az éjben? / S hogy a lelkek órája is én |
| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
a fénybe: / Ó alvó fények áhitott hazája: végtelen! / Ó végső koppanás a szíven, végső döbbenet: halál! / ó minden szédületek mélye: régen várt magány! / Ó hallgatásnak jóleső zenéje: emlékeket súgó |
| [Füst Milán - Az igaztevőhöz] |
Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia. / Úgy tartod két kezedben fejed, mint a részegek... a halál/ részegségét nem birod? / Csak bátran, bátran régi csősz, ott fenn is csősz leszel. / Igaztevő |