[Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
határtalan! / S mint kiket furcsa ihlet szentelt szenvedélye űz: / Köztünk sok ember sírt, sok már halála napját emlegette / S némelyik szivéhez tartá már a pisztolyát: / Oh ifjuság, tennen hangodtól |
[Füst Milán - Objektív kórus] |
sötét, talán már mást szeretsz... / S már térdepelnék is, hogy el ne hagyj... / Eszméletem fénylő halála vagy! / / IV. / SZÜRETELŐK DALA / / A bús bölcselemnek vége: a bús részleteket élem... / S hogy ez |