halott
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
Féltik a zsákmányt, akit elragadtak s rám vicsorítanak / csúnya kutyafejeikkel: ) / Ámde a
halott
is halkan sírt, / Szelíd volt: átengedte magát egészen, vigyék el már, vigyék el! / ( Még nem ébredt
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.