hamvába
[Füst Milán - A névtelen iszik]
tudós púpos, aki mindig fázik, / egyre didereg... / Ülj le tehát a kályha mellé. Csend van ott. /
Hamvába
hull a tűz ugyis, már lobbanása sem zavar / S mi meg se moccanunk a némaságban: kortyod is hogy
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.