[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
szédületek mélye: régen várt magány! / Ó hallgatásnak jóleső zenéje: emlékeket súgó! / Ó jóleső hang a fülnek örökkévalóságé, búgó! / O beata solitudo! / O sola beatitudo |
[Füst Milán - Gyertyafénynél] |
Ahogy fájdalmasok a terhes fának / Tartalmas szépségei ősszel? / / 2 / A lányok éneke könnyű! tűnő hang az övék s vándor, / Vak csillag a reménység, mely egyre közelít, / Egy tar szikla mögül közelít és |
[Füst Milán - Este van] |
mindenütt. / Az ég is tágúl, gömbölyűbb a föld / S mi apró cseprő volt: felszívatik. / S egyetlen hang donog: hogy este van. / S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott, / Mert jó |
[Füst Milán - Elégia] |
nyomtalan múlt el felette, / mint a fellegek, de jaj a látomás, / Nehéz a látomás, fullasztó mély a hang és zord az intelem, / amelyre felijedve riadt: / Sötét időknek árja zuhogjon! Szív megbékéljen |