| [Füst Milán - Egy tesszáliai költő az Erinniszekhez] |
véletek, igen. / S ott majd megkérdem, hogy mit is nevettetek annyit s oly / hevesen, / Oly hangos csivogással, amely felverte az alvó földmivelőt, hogy / azt kérdezte: / Hol a feleségem? S vaj' itt |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
így alkothat kedves remeket! / Lásd most egy méla dallam fuvolára jobban meghat, / Erősebb zenéknek hangos dallamánál... / Tedd meg tehát a kedvemért: a lánykám mostanában oly borús... / Álmodd meg őt e |