| [Füst Milán - Halottak éneke] |
megcsókolta tükrét. / / 3 / Ti élők sírom felett pedig / Gondoljatok reá, hogy testem már a haragos és tisztelni való / Romboló erőknek rossz hatalmát sínyli itt alant / S a törvények rútabb, másik |
| [Füst Milán - Elégia] |
S te bánatos bús alvó is, ki messzi / rejtezel! / S te kövér zsombék is, mély völgybe futó! / S két haragos patak is, hegyekről rohanó! / S te nagy magánosság is, a szívemig ható |