| [Füst Milán - Kutyák] |
mint az áradás fog elömölni ég és föld / között / És döng a tömkeleg, amely világnak mondatik / S a harsány valóság kiteljesűl, kitárúl és megáll. Sok hajnalt / láttam én! / Lovast a hídra léptetni... Megállt |
| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
elmenekülni tőle / Ó míly boldogság, míly révület lesz s elmerülve fájva / Reád emlékeznem vágyak harsány vásártere, nagy piarc / És abban is: magános, bús kiáltozásaim... / Nehéz a valóság nekem, futni |