| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
S hirdesd még egyszer, hogy sokat szenvedtem én. / S hirdesd: / Nagy urak órája egy kastély felett, havas éjszakán, / Végsőt kongattam még egyszer, éji időben, mutattam az időket / s megálltam / S hogy |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
hogy mire mén? vaj' nem ordít e fel a sírban is, / akár az éhes farkasok, / Melyek vad tél időn a havas falvakat környékezik és mindhiába! / Elhalóban van a lelkendezés, nemsokára lehúnyt jóbarátaim |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
Írtam 1912 év májusában, az úgynevezett / " véres csütörtök " hatása alatt, leverten. / / K. Havas Géza drága emlékének! / / 1 / / Változtatnod nem lehet. E világ dolgai / Csak úsznak egyre álmosan |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
egy rigó fütyült a téli fán. / Gyönyörű volt a téli világ s én eltöprengtem éppen: / Ki égeti vaj' a havas útak sárga tüzét? / S hogy sötét nyaram elaludt már s magasztos éji csendbe / Fúlt s a bús fenyők |