hazája
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
szivét az alvó végtelen! / Lelke zengve változzék meg, olvadjon a fénybe: / Ó alvó fények áhitott
hazája
: végtelen! / Ó végső koppanás a szíven, végső döbbenet: halál! / ó minden szédületek mélye: régen
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.