| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
társam és barátom, Bohemund... / S mindketten, lantosok, Arméniából származánk, hol kopár, vörös / hegyek/ A tenger partjait szegélyezik s hol sötétebb egen / Másfajta csillagok járása van. Király, csodás |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
tombolsz még a tágas ég alatt, / Aztán indúlj a messzi vidékre, hol megérkezel éjjel / S hol sötét hegyek alján piroslik a tűz, / Mert zöld fenyőfát éget az északi pásztor / S a fenyőknek édes és gyantás |
| [Füst Milán - A névtelen iszik] |
Tölts bort neki s ne nézz oda, / Egy szegény koldús érkezik a légen át, / Ki tévelygett a tengerek s hegyek felett és nem is látható... / Most hajts fejet! S te második Éliás, / Az ajtó mögött ki ott |