| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
Pirosló szárnyait / S illesd szemök, hogy álmuk jó legyen... / S ott várj, amíg majd völgyön és hegyen/ A végső pirkadat köszönt reád / S a végtelenbe virrad éjszakád |
| [Füst Milán - Öregség] |
aiszchyloszi átkot arra, aki tette, hogy így meg kell az / embernek öregedni. / Félig vakon állt a hegyen, csupa sugárzásba merűlve, ősz haját / verte a szél is / S pisla szeméből könnyei hulltak az |
| [Füst Milán - Részeg éjszaka] |
Oh elhamvadni volna jó / És feltámadni megint részegen... / Részeg király volnék egy nagy hegyen. / E hegynek én vagyok királya, mondanám... / S az özvegyasszony dolga jó legyen, / S anyámra |