| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
Jószivü szellem, / Idegen szellem közeleg s tengerzöld / Szőlőfürtöt tart bús arca elé. / Zöld, hideg almákat hoz s ő is eszik. / Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek. / ó mily boldogság |
| [Füst Milán - Sirató] |
a ködruhát. /* / De könnyelmű is voltál, / Hogy íly hamar elmentél, / Nyers éneket ki fújtál, / Most hideg házikódba bújtál. / Mi lelt? Hisz voltál féktelen / És nem volt benned semmi félelem. / " Nagyot |
| [Füst Milán - Az igaztevőhöz] |
őzikék őrzője, régi csősz, / Hát itt kell hagynod enciánvirágos szép hazád? / A messzi tülköket, hideg hegyed, kiszáradt vermeid... / Öreg puskádat átadod? meghalni mégy? / Ki életében annyit hazudott |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
szerelem "... / Mikor hazaérkezének várurunk dús szekerei éji időben / Elemózsiával s a kofáknak hideg zöldségeivel nehézre rakottan... / S a világos, karácsonyi kapún beözönlött szekerük serege |