| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
Copperfield: rézföldeket jelent, tán gyöngyszin, szikes mezőt, / Amelynek mélyeiről a szerencsefiak hirtelen nőtt, nagy indulatával, / Emelted volna ki s mutattad volna fel a nagy Isten előtt / Gyarapodásod |
| [Füst Milán - Hajnal előtt] |
érdemlek már annyi gondozást, / De ott, de ott, az ablakokba' fenn / Kigyúlt a fény, világosság lett hirtelen/ S megállitott, / Vaj' mi történik ott? / Már gondolom, légy gyengéd égi lány, / Ott gyermek |
| [Füst Milán - Önarckép] |
nem volt részem, / mint az arabs szamár, / Ki megszagolván honni földjét, uj ösvényre fordul hirtelen, / Úgy indultam el én is egykor biztos útamon. / És nem az öröm útját választottam én sem, ám a |
| [Füst Milán - Tél] |
is! A földnek / két röge feltámadt / S egymásnak eredt... Ezernyi pár párviadalban öklözött s hirtelen/ visszahullt. / Időnként rádmeredtek: Megfoghatatlan! s kiáltának: íme a / megfoghatatlan! s vérben |