hivó
[Füst Milán - Kántorböjt]
kongatja majd a messzeségbe sovárgó, / Énekelő harangot! / És büszke lesz szegény, hogy lám Urunk
hivó
szavától, mely / Tiéd / A tiszta ég alatt hogy visszhangzik a messzeség
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.