| [Füst Milán - Halottak éneke] |
nem alkuvó... / Uram, felékesítettél a földi téreken / S mindez hiába volt. Elfogytam, mint a hó... / És semmivé lett drága életem. /* / Ha meggondolom, mindez tévedés: / Vaj' Szent Ferenc mit ért |
| [Füst Milán - A szőlőműves] |
Vídáman heverész és derüs kedvvel borocskáit issza / S tiszta bölcsességnek örűl, amíg kívül hull a hó. |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
S még az öszvér is nyerít ott, úgy mondják, ha forrás szaga üti / orrát... / S ha jő a tél, / Hogy hó porában hengergőzik ember, állat... / Mifelénk azonban minden szomorú. S mégis, ha meghalok, / Annyi |
| [Füst Milán - A kalandor] |
Egy hűsebb élet fénye ott világol: / A téli csúcsok felé néz a vándor... / És óhajtana lenni téli hó, / Vagy vágyna lenni pusztán délibáb / És mindaz: mi e földi lét fele, / Mely sápadtabb, mert nincs |