| [Füst Milán - Objektív kórus] |
ránk leselkedik / És nézi szörnyü szenvedéseink egykedvűn s réveteg mosollyal. / / II. / NAENIA EGY HŐS HALÁLÁRA / / Hős, ki a láthatár peremén a sötétbe zuhantál, / Mint csúcsokról a mélybe köd görgeteg |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
És nézi szörnyü szenvedéseink egykedvűn s réveteg mosollyal. / / II. / NAENIA EGY HŐS HALÁLÁRA / / Hős, ki a láthatár peremén a sötétbe zuhantál, / Mint csúcsokról a mélybe köd görgeteg gomolyog, / Mint |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
Mint csúcsokról fenyő lezuhan és gyökérkoronája rútan / A sivár és szomorú égre meredve megáll, / Hős, ki most egy fínomabb s komoly közegben szállasz, szállasz / És elfödött az éj a rádleselkedőktől |
| [Füst Milán - Emlékezetül] |
szerelmet vallván versekben / Egy tréfakedvelő lotyónak, / S amott hányt cigánykereket Frigyes, a hős/ S a langy Dezső emitt panaszra ment / Egy éji nénihez, hogy nem hagyom aludni őt / És éppen én, ki |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
véres, gennyes szemök, hogy édes lelked elpihenhet, / S hogy üldözött vad sohajtva megnyugodhatol, / Hős, szívem szakad, ki látom drága homlokod a síró templomi / kincsek / Ódon fénye mögül s ki nem tudom |