| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
cipőd sarát fenkölt homlokomhoz! / Hisz néked köszönöm én, hogy vagyok még, hogy lettem, / Vaj' hogyan bókoljak a jótettért, hogy élek? / Kérlek: légy legalább nemesebb testrészimhez illetlen! / Ha |
| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
idők végével talán, ha dolgom itt letelt / S ha szólitasz s megkérdezed majd tőlem: " miért fiam s hogyan? " / S e hangra, mint a gyermek, felfigyel az alélt fájdalom s e / szózatod / Majd húnyt szememből |