| [Füst Milán - A völgyben] |
csorran a hegy alatt, / Ez áldott völgyet én nem ismerem. / Hol zöld levélen űl az elmúlás / ( Mint holmi békaporonty űl és nem szól, csendbe' van, ) / És lappangnak az árnyak is, bár minden árnyban olvad |
| [Füst Milán - Öregség] |
bolondúl? Kergetni az őzet, az őzlábút s utána ledőlni, / susogni, nem is neki, de a holdnak... / Holmi rejtelmekről, amelyeket senki sem érthet egészen / s amelyeknek zaklatott boldogság mindenkor a neve |