| [Füst Milán - Objektív kórus] |
elpihenhet, / S hogy üldözött vad sohajtva megnyugodhatol, / Hős, szívem szakad, ki látom drága homlokod a síró templomi / kincsek / Ódon fénye mögül s ki nem tudom, mi tartson vissza itten / Ifjút, még |
| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
veti bukfenceit, karikáz, / Gurúlva nevet és még egyszer fellobog élete. / S te mindeközben alszol s homlokod köríti gyenge csillogás. / Egy titokzatos élet / Ölel át s szivedbe, mint a permeteg, esőznek édes |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
Ó bocsáss meg! / Ha élnem s lélekzenem szabad, engedd megkérdenem, / Ó mért borúlt ma el dicső, szép homlokod? / Tán rám haragszol: s ó miért? / Tán nem végeztem dolgomat elég nagy szorgalommal? / Vagy mert |