| [Füst Milán - Egy hellenista arab költő búcsúverse] |
Ó én völgyem, hegyem, / S ó én szép, barna feleségem, / S ó lágy, légi kéz, mely végigsimítottad homlokomat, / S ti éjszaka örvényei s fekete tüzei szivemnek, / S félelmek anyja, te hármas Hekaté, / Én |
| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
pénzét ó fogadd fizetségűl, / Légy kicsapongó, mulass, légy velem pajkos, légy kegyetlen: / Használd homlokomat zsámolyodúl, tobzódj a királyi díszen / S ne félj, nem töröd el reszkető, ájuldozó, érzékenyke |