| [Füst Milán - A holdhoz] |
szívtelenek, / Ím' elhagylak benneteket, mert felléptem a sötétség csúcsára, / édesanyámhoz, oda / Honnan a fájdalom is csak még nagyobb ragyogásom, / Hol enmagam részege lengek... vagy ringatom magam és |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
szóljatok is igazán! mely átok leng az ember életén? / Kamrám sarkában tán az ördög űl? / Különben honnan ez a vad hühó, e halelúja, mely a jó bukásán / mindíg hallatik? / S ezt mind felmérni? oh mivégre |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
tar szikla mögül közelít és egyre növekedvén / Szétpattan fájó szíved előtt! / Nincs hát mit várni honnan s minek e huza vona, örökös / készületed? / Nem jó e aludni? S aki meghalt, gondold meg, jól aluszik |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
S kinek szíve tiszta és magános, mint templomi csengetyű lézengő / bánata: / Jaj, jaj elfeledted, honnan származol: vídám valál s öt percig / gondtalan, / Jaj, jaj, míly elbizottan s önfeledten éltél |