| [Füst Milán - A pásztor] |
a gőz. / Kunyhójának akkor lángja éled / S míg nem egy félszeg gondján bíbelődik, / Magános asztalán hosszú időkig / Még a hűvös gyertyalángba réved. / S míg éji úton lándzsás éji csősz / Korhol duhajt, ki |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
halkúl a tenger. / S hol az éji halász már útjáról visszatért, / A sötét öbölből kolduló barátok / Hosszú kosarakban hordják a halat. / Sötét a tér még, de halkúl a tenger. / S az égő forrásoknak vörös tüze |