| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
S ha borús az ég és villog a víz, pisztrángot fog a hegyi / patakban... / Rablókkal szigorú... S hová a hollók leűlnek, / Kószál hajadonfővel az alkonyi mezőkön: / E kovácsnál, gondoltam, veretek egy |
| [Füst Milán - Tavaszi dal vándordal] |
Hej, elfeledem én is búskomorságomat... / Föltettem életem egy lenge levélre / És én is elmegyek, hová a szél sodor |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
máris száguldoztunk élen völgyön át és nagy kiáltozással / felverők / Az éj kábúltjait. De mégis oh hová? / Hová visz mind e tűz? Az éj határtalan! / S mint kiket furcsa ihlet szentelt szenvedélye űz |
| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
élek? / Kérlek: légy legalább nemesebb testrészimhez illetlen! / Ha gyöngéd volnál, a szégyentől hová kéne lennem? / Alázatom pénzét ó fogadd fizetségűl, / Légy kicsapongó, mulass, légy velem pajkos |
| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
fájdalom s e / szózatod / Majd húnyt szememből ismét előcsalja régi könnyeim, / Hogy ami néma már, hová tünt, nem tudom, de érzem, él, / Az esengés Uram... mivoltod nagy fényétől új életre kél: / Oh akkor |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
élen völgyön át és nagy kiáltozással / felverők / Az éj kábúltjait. De mégis oh hová? / Hová visz mind e tűz? Az éj határtalan! / S mint kiket furcsa ihlet szentelt szenvedélye űz: / Köztünk |