| [Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
órája is én voltam a sok között s ha sodorta / őket a szél, / Gyakran megűltek a párkányon s halkan hozzám/ Lehajolva hallgatták a beszédem, megnézték az időt... / S hogy némaságomtól e gyengédek most |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
nékem ez a Föld s idegen minden / népe! / A felhőket kergetem én s az úgy van jól! de emberfia hozzám/ többé be ne tegye lábát! / S mint ama nagyúr, ki járt pórul a vásáron s ha jő a böjt keserve |