húnyó
[Füst Milán - A kalandor]
lován, / A semmittevés lován, / Ő üget az úton szaporán, / Minden köve egy év. / Szivének
húnyó
, bús heve / Még néha lobban s egy barát neve / Ilyenkor lobban el zsarátnokán. / Nem tudja ő, hogy
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.