| [Füst Milán - Kántorböjt] |
Add meg a mi boldogságunk' is, hogy énekünket / Szelíd ősszel, a sárga és szelíd lomb alatt, / A hűs fasorban, üres templomodból messzire hallják / A sétáló uraságok! / És áldd meg a mi idős anyánkat |
| [Füst Milán - A szőlőműves] |
tér. / Jön, leballag a hegyről s hol borpincék nehéz szaga terjed, / Puttonyát s számos szerszámait hűs kamarába teszi vissza... / S míg felenged a tél s a hordók kotyogó bora erjed, / Vídáman heverész és |
| [Füst Milán - Intelem az aggastyánhoz] |
csókolta rá / S az éj ölelte könnyű termetét / Táncokra őt a szél tanítja és a rét / Sok vadvirága hűs mosolyra szép szemét, / Két rossz szemed a fényük megvakítaná, / Ne nézz hát rá öreg. Szived is oly |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
el aranyból. / / VI. / EL INNEN, EL... / / Az édes és végtelen tengeren, / Melynek tisztasága hűs s átjárja a lelket, / ( Átjárja a lelket s lebegteti szél: / Bástyákon is szabad lobogót ami lenget |
| [Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram] |
útálom s gyakorta mosom kezeim / Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják / Hűs, tiszta, örök ágyam tiszta angyalok? / Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem |
| [Füst Milán - A pásztor] |
S a pásztor botra tárnaszkodva vár, / Míg az éji falura a barna ősz / Kietlen csöndje űlt, s már hűs verem / Az égnek boltja. Melyre nesztelen / Szállong a sötét föld alól a gőz. / Kunyhójának akkor |