| [Füst Milán - A pásztor] |
lángja éled / S míg nem egy félszeg gondján bíbelődik, / Magános asztalán hosszú időkig / Még a hűvös gyertyalángba réved. / S míg éji úton lándzsás éji csősz / Korhol duhajt, ki csendjét felveré, / A |
| [Füst Milán - Szellemek utcája] |
Hallgatok. Az életem javát / sötétben töltöm el, / A mélyen elrejtező, néma férfikort. / E sugallat hűvös. Mint aki csendes és veszélyes utcán járkál / éjszaka / És abban minden lobogásban volna, hatvan |