| [Füst Milán - A szőlőműves] |
Vídáman heverész és derüs kedvvel borocskáit issza / S tiszta bölcsességnek örűl, amíg kívül hull a hó |
| [Füst Milán - A névtelen iszik] |
púpos, aki mindig fázik, / egyre didereg... / Ülj le tehát a kályha mellé. Csend van ott. / Hamvába hull a tűz ugyis, már lobbanása sem zavar / S mi meg se moccanunk a némaságban: kortyod is hogy hallható |