| [Füst Milán - Elégia] |
az éjközép! / Kicsit aludtam éppen, révbe ért a lélek s itt ott tengve lengve / Boldogan tanyázott s ím' az idő nyomtalan múlt el felette, / mint a fellegek, de jaj a látomás, / Nehéz a látomás |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
S kiállhatatlan fajtát s más ily becsmérlést oly sokszor kiáltottatok / utánam szívtelenek, / Ím' elhagylak benneteket, mert felléptem a sötétség csúcsára, / édesanyámhoz, oda / Honnan a fájdalom |
| [Füst Milán - A szőlőműves] |
Csak épp megnézi még hegyét, kicsit még jár körűl / S aztán bucsúzik ő is, ki a súlyos fürtöt óvta: ím' hogy itt a tél, / A szótlan szőlőműves is pihenni tér. / Jön, leballag a hegyről s hol borpincék |
| [Füst Milán - A fegyenc fia] |
Én vagyok a Szégyen Király. " " / " Azt ígérted, hogy elkerűlsz, / Úgy esküdtél, hogy elmerűlsz / S ím' itt vagy újra s szertezilálod álmaim... " / " " Sutba vetem érted, mit te tettél a fejemre |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
kezem dúsan munkálta meg a barna föld ölét, / ( Ó asszonyok öle, mért vagy termékenyebb! ) / S ím' sírva látom: barna lányok kosarába' szőlőm / Nem dús, nem szép s nem elsőrendű mustja. / Ó így |
| [Füst Milán - Óda pártfogómhoz] |
Horatius: Maecenas atavis edite regibus / O et praesidium et dulce decus meum. / / Párfogóm ím' szörnyű hálától görnyedten / Hajolok le lábaid elé és esdekelve kérlek: / Töröld cipőd sarát |