| [Füst Milán - Tél] |
párviadalban öklözött s hirtelen / visszahullt. / Időnként rádmeredtek: Megfoghatatlan! s kiáltának: íme a / megfoghatatlan! s vérben forgó szemeik / Kimeredtek az iszonyattól... Lobogás volt itt, lázas |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
túl feltündökölt tündéri fény: egynéhány sárga lámpa... / S fenn halványúlt a hold / S az ének íme elhangzott és vége volt. / A polgármester! kiáltottam én, de már ez nem is kellett, / Megállt a had |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
nyugtalan talán, / Még ott a mély halálban is... S mi ámuldozva néztük őket árva / vándorok: / Hogy íme, lám, e föld íly hű tehát? S nem nyomtalan tanyázott / itt, ki erre járt? / Tünődve néztük lenn a |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
izgalom futotta tőle rögtön át meg át, / Egyik se lelte már helyét, párját kereste mind a hány / És íme: nem volt párja senkinek... / És erre most eszméltünk csak e furcsa éjszakán... / S a futkosás oly |