[Füst Milán - Intelem] |
Intelem / / Ó rég' idők ajtója: emlék! / Betenném az ajtót, pihennék! / Ó múltak hamvadó hamva! / Ó múltak elalvó tüze! / Ó |
[Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön] |
én valék! / S mért kell alamizsnát kérnem tőled Átkozott Utókor, / Hogy tekints vissza majd reám az Idők és Szenvedések / S Nagy Viharok rengetegéből, át hullámon és ködön / Gondolj egy másodpercre rám |
[Füst Milán - A magyarokhoz] |
hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, / melyből származott / E nemes szép alakzat... Rossz idők futottak el feletted / Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak, / Megbolygatták |
[Füst Milán - Egy csillaghoz] |
földi nép a folyók partján összegyűlvén / elmulasztott életéről / Néked énekelne, míg betelt az idők nagy futása, egykorig... / Oh kellenek e még neked? Felelj. A megtörténtet semmi jóvá / nem teszi |
[Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
Uram, én nem tudok már szólani Hozzád! / Néma lettem én s a szívem nem talál. / De majd! az idők végével talán, ha dolgom itt letelt / S ha szólitasz s megkérdezed majd tőlem: " miért fiam s hogyan |