időkbe

[Füst Milán - Őszi sötétség]
hoz s ő is eszik. / Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek. / ó mily boldogság is esős időkbe' aludni! / Zúghat a szél most távol temetőknek / Nedves sirjai közt és távoli erdők / Bővizü, hüs


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.