[Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
szivét ezentúl pihenteti, ója, / Csendet akar most már az öreg óra. / Únja ő már figyelni az időket! / Múljanak el felette |
[Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől] |
órája egy kastély felett, havas éjszakán, / Végsőt kongattam még egyszer, éji időben, mutattam az időket/ s megálltam / S hogy nincs oly órás e világon, aki szóra bírhatja kedvemet újra. / S hogy sötét |