időket

[Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől]
szivét ezentúl pihenteti, ója, / Csendet akar most már az öreg óra. / Únja ő már figyelni az időket! / Múljanak el felette
[Füst Milán - Barokk elégia - Búcsú mesterségemtől]
órája egy kastély felett, havas éjszakán, / Végsőt kongattam még egyszer, éji időben, mutattam az időket/ s megálltam / S hogy nincs oly órás e világon, aki szóra bírhatja kedvemet újra. / S hogy sötét


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.