| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
kürtök harsantak s utánuk mint a tűzpatak / Omlott alá a hegyoldalból Mithrasz évszázados átka. / Ifju és komoly anyák / Aggódva nézték önnön keblükön az alvó kisdedet. / Parázs szaladt körül a földeken |
| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
hát nem enyém?... ó hagyjatok! hadd sírok még / ezen... / Mert tegnap ifju voltam még, szivem oly ifju volt... / S mint álmos, nehéz hajnalon alvó vizek, / Ma már olyan. Sötét és hallgatag. Kifordúlt |
| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
lassan is? / E szép világ hát nem enyém?... ó hagyjatok! hadd sírok még / ezen... / Mert tegnap ifju voltam még, szivem oly ifju volt... / S mint álmos, nehéz hajnalon alvó vizek, / Ma már olyan. Sötét |