inkább

[Füst Milán - A fegyenc fia]
S inkább kínáld a poklokat, mondom, az örökös kárhozatot / S a poklok minden kénkövét, inkább a fekete gyehennát, / Semhogy véled járjam az országútat újra, / Semhogy sorsuk szégyenét még
[Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról]
kis kezük remeg... / Csak tettek vettek egyre s papucsaik csattogása közben / Azok mellé szegődtek inkább, akik ittmaradtak, élnek még, / kik megkűzdtek a vad lovakkal, / S most aléltan elhevernek s női
[Füst Milán - Szellemek utcája]
Egyetlen teljességem. Ne higyjétek, nem sohajtok, / Sőt feledni vágyom minden multamat s még inkább elrejtőzni, / elmerülni abban, / Ami még a jussom itt. Mert annyi jár nekem. / Hogy jobban
[Füst Milán - A fegyenc fia]
Kerubim futnál is nagy fénnyel előttem... / Nékem fegyenc volt az apám s az anyám koldusasszony / S inkább kínáld a poklokat, mondom, az örökös kárhozatot / S a poklok minden kénkövét, inkább a fekete
[Füst Milán - Őszi sötétség]
vetetted: a kedvemért felejtsd el ez egyszer / busongó világodat s készíts / Tréfás csoportokat inkább, tar kedvemhez ami illőbb... / Teszem azt: kék kányák fecsegő népét fűzfa koronáján! / Mert szép a


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.