[Füst Milán - A holdhoz] |
Édesanyám a hold... nálad születtem én, létem titka ez: a te / öledből, / Te dajkáltál éngem... s innen a fekete fény, mely szivemből / szüntelen árad, / Innen az átok, tűztelen életem, a ridegség |
[Füst Milán - Kutyák] |
rém, most végre / csendesűlsz. / Nem nézem vándorlásodat s tudom, / Nagy ívben fordúlsz el, mégy innen arrafelé, hol egy kétesen / szürke világ / Fekete ködeiből lép majd elő a nap. / De addig is te nem |
[Füst Milán - A holdhoz] |
a te / öledből, / Te dajkáltál éngem... s innen a fekete fény, mely szivemből / szüntelen árad, / Innen az átok, tűztelen életem, a ridegség, sugárkévéim éjszaka / Ezért oly feketék. S ti kik annyiszor |
[Füst Milán - Őszi sötétség] |
akár a forró füst / karikái... / S képzeld el könnyű kezét s készítsd el aranyból. / / VI. / EL INNEN, EL... / / Az édes és végtelen tengeren, / Melynek tisztasága hűs s átjárja a lelket, / ( Átjárja a |
[Füst Milán - Objektív kórus] |
alatt ki térdelsz / S zokogsz elhagyottan, míg az orgona búg, mint a kiszakadó sírás / Látom bűnöd innen kósza lélek én, ki véletlen hogy erre járok / S kinek szíve tiszta és magános, mint templomi |
[Füst Milán - Emlékezetül] |
Oh kóbor vénség, mord öregség, nem lett benne részetek, / De mint a forgószél, úgy zúgtatok el innen sebtiben. / Áldott fiúk, hol ténferegtek, huncutok? / Mely alagútba bújtatok előlem hűtlenűl |
[Füst Milán - Tél] |
Lobogás volt itt, lázas vacogás, / lélek, ó árva vándor, / Pornak vándora, lassan vond ki magad innen, úgy akarom. / Ne figyeld a lobogást. Várj. / Amíg majd befordulunk valamerre valahányan s a |