| [Füst Milán - Elégia] |
el felette, / mint a fellegek, de jaj a látomás, / Nehéz a látomás, fullasztó mély a hang és zord az intelem, / amelyre felijedve riadt: / Sötét időknek árja zuhogjon! Szív megbékéljen! Lélek elaludjon! / Ó |
| [Füst Milán - Intelem az aggastyánhoz] |
Intelem az aggastyánhoz / / Lám ezt a pírt a nap csókolta rá / S az éj ölelte könnyű termetét / Táncokra őt |
| [Füst Milán - Intelem] |
Intelem/ / Ó rég' idők ajtója: emlék! / Betenném az ajtót, pihennék! / Ó múltak hamvadó hamva! / Ó múltak |