| [Füst Milán - Gúnydal Pergolára] |
Gúnydal Pergolára / / Az édeságyú vágyú Pergola / Busásan issza ám a sört nagyon, / Hogy oly széles lett tőle tompora: / Ha ráül, hordókat lapít agyon. / S az öle |
| [Füst Milán - A szőlőműves] |
S míg felenged a tél s a hordók kotyogó bora erjed, / Vídáman heverész és derüs kedvvel borocskáit issza/ S tiszta bölcsességnek örűl, amíg kívül hull a hó |