istenem
[Füst Milán - Elégia]
világon, ahol megbújva elalélva, de / végre pihennék! / Most itt éjszaka van, dereng a dombok alatt,
Istenem
, sötét / az éjközép! / Kicsit aludtam éppen, révbe ért a lélek s itt ott tengve lengve / Boldogan
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.