| [Füst Milán - Oh holdözön] |
A hídon batyuval megy át egy ember, / Ki bejárta Dániát... / Az úton vénasszony fut át / És némán járkál egy komondor. / S ki titkot tud s fiakra gondol: /' Szürke kandúr lassan pislog, / Fénybe' fürdik és |
| [Füst Milán - Szellemek utcája] |
el, / A mélyen elrejtező, néma férfikort. / E sugallat hűvös. Mint aki csendes és veszélyes utcán járkál/ éjszaka / És abban minden lobogásban volna, hatvan fáklya tüze ontaná / vad lángjait / A |
| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
mely néked énekelne s nincsen éjszakád, / Mely érdekelne, néha tompán sírsz. S a háztetőiden / Hiába járkál lámpásával már a régi rém, hiába zörget, nem / figyelsz, / Nem nézel már utána, mért zavar |