| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
2 / Beteg, bús lelkem rokona, bús alvó kikötő, hol derengő fénynél / Halkan, halovány kísértetek járnak: éber hajósok és sárga tüzek / S őrt áll egy fekete katona magosan, s mint fekete angyal az égre |
| [Füst Milán - A völgyben] |
és nem szól, csendbe' van, ) / És lappangnak az árnyak is, bár minden árnyban olvad el / S az árnyak járnak jó helyen és puha talpakon, / Akár az óriás macskák. Hej, micsoda tánc foroghat ott / A gyepűs |
| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
Halálfélelmemet! / Való: az asszonyok aranyba foglalt gyöngyök! És való: / Ezüsthabos aranyszövetbe' járnak s kebleikre / Tűzszinű virágot tűznek estelente. Mérges kútból / El nem tagadhatom: irígy bánatból |