| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
sosem. / S íly szóval sem köszöntött minket senki: vidd a lányomat! szeresd! / De mint az átkozottak jártunk keltünk, elmerűlve, sóhajtozva, / őgyelegtünk, hízelegtünk, / Téboly volt e lét nekünk! És mit sem |
| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
arcomon / Kocogtam nemrég társaimmal, hogy a békekötés első híre jött, / Madrid felé. / Amerre jártunk, szinte visszahúzódtak a vizek is. / A nép bezárta ajtaját előttünk, vad kutyáimat / Szidták a |