| [Füst Milán - Objektív kórus] |
is úgy vagyok, hogy futnék bár feléd... / Olykor megállok téveteg' a féluton, / Mert féltem álmaim javát és nem tudom, / Hogy nem a messzeség e az, mely véled egybefűz?... / / 2 / Ebédnél ülsz, vagy látlak |
| [Füst Milán - Szellemek utcája] |
csináltam egykor / jó egynéhány dallamot / S azt dúdolgatom, vagy még azt sem. Hallgatok. Az életem javát/ sötétben töltöm el, / A mélyen elrejtező, néma férfikort. / E sugallat hűvös. Mint aki csendes és |