jött

[Füst Milán - Az igaztevőhöz]
Az igaztevőhöz / / Úgy léptél át a tél fénysávos éjszakáiba... / Az erdőszélen álltál s jött a tél. / A tájat szemlélted, komor világodat, majd sárga csillagod / Nagy reszketését lested, míg
[Füst Milán - Ballada az elrabolt leányról]
volt sorsom íze, mint az álomé / S a gondolatom mind: halálomé. / Nem hagytam el kemencém, bárki jött is, / Csak épp letettem forró eszközöm, / Az emberekhez nem volt már közöm... / Csak azt vigyáztam
[Füst Milán - Levél a rémületről]
S a lovasok könnyű bánatával arcomon / Kocogtam nemrég társaimmal, hogy a békekötés első híre jött, / Madrid felé. / Amerre jártunk, szinte visszahúzódtak a vizek is. / A nép bezárta ajtaját


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.