[Füst Milán - Az igaztevőhöz] |
Az igaztevőhöz / / Úgy léptél át a tél fénysávos éjszakáiba... / Az erdőszélen álltál s jött a tél. / A tájat szemlélted, komor világodat, majd sárga csillagod / Nagy reszketését lested, míg |
[Füst Milán - Ballada az elrabolt leányról] |
volt sorsom íze, mint az álomé / S a gondolatom mind: halálomé. / Nem hagytam el kemencém, bárki jött is, / Csak épp letettem forró eszközöm, / Az emberekhez nem volt már közöm... / Csak azt vigyáztam |
[Füst Milán - Levél a rémületről] |
S a lovasok könnyű bánatával arcomon / Kocogtam nemrég társaimmal, hogy a békekötés első híre jött, / Madrid felé. / Amerre jártunk, szinte visszahúzódtak a vizek is. / A nép bezárta ajtaját |