jöttem

[Füst Milán - Intelem az aggastyánhoz]
menj nehéz bucsúval. Abba' nem hiszek, / Hogy fáj a távozás, ha szomja nincs, / Mondd azt: örömmel jöttem, / Az Áron hegye van mögöttem, / Hol százezer kigyó sziszeg
[Füst Milán - Őszi sötétség]
karácsonyi kapún beözönlött szekerük serege... / Mihály volt a nevem s a várfal alatt korcsmából jöttem épp', / S útban valék éjfél után s ők elgázoltak engem, / S meghaltam ott, világos szürke fellegek
[Füst Milán - Henrik király]
s már végem is van, nemsokára elmulok, / Ó hogy panaszlom én még mindig e világi futásom, minek is / jöttem ide? / Hogy porba ejtettem a könnyem is itt... De megbántam én az / életemet. / Isten veled Henrik
[Füst Milán - Köd előttem, köd utánam]
s lábatlan bábok furcsa népe s fázik is... / Ugy ébredtem rá egykor én, hogy itt vagyok... / Ahonnan jöttem, jobb dolgom volt ennél, esküszöm. / Lehettem bármiféle, tetszésem szerint s nem volt szivem, / De


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.