| [Füst Milán - Egy csillaghoz] |
jóvá / nem teszi. / S ki úgy szeretted már az elmulást, / Hol régen s mélyen rejtezel, úgyis még jobban elmerűlsz, / S bevonván fekete tüzeid, / Lassan fordúlsz el e vidékről |
| [Füst Milán - A kalandor] |
S vidáman múlik el s nem éri vád / Az Alkotót, hogy mit művelt vele. / Az úton mendegél és egyre jobban/ Hogy erről álmodik, a szíve dobban: / Ha nem üldözné többé vér szaga... / Ha szél volna, a |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
S ha megitatja vele lelkét, így alkothat kedves remeket! / Lásd most egy méla dallam fuvolára jobban meghat, / Erősebb zenéknek hangos dallamánál... / Tedd meg tehát a kedvemért: a lánykám mostanában |
| [Füst Milán - Szellemek utcája] |
s még inkább elrejtőzni, / elmerülni abban, / Ami még a jussom itt. Mert annyi jár nekem. / Hogy jobban megismerjelek, ki vagy? Sötét vagy e? / Kivel a sötétségben oly rég szembenézek, hallgatag király |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
ilyenkor afelé, ami melenget... / S mihelyt az alkonyatra rázuhant nagy sullyal a hegység: / Még jobban melengetném édes álmaimat! / Így élem világom, borokra gondolok némely estén... / Vagy azt lesem |