jut

[Füst Milán - Habok a köd alatt]
is, / Ki köztük kosarával reggelente jár s lepényt kinál nekik / S az édesanyjuk eszükbe se jut. De mint a vérszomjas király, / ki egyben zsugori, / A kőbakokon ülvén, még a morzsákat is
[Füst Milán - Este van]
rá, hogyha tudsz. / S a borús ég is meghasad vigasztalásomúl, / Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem... / A messzeségben, ott, hol domborúl a Csendes Óceán / S mint órjás cet csillog a tenger


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.